Sziasztok,

Az egyetemi előadásom után sem állt le az élet, elég sok minden történt. Például megvolt az első koncertem a kórussal, ahol énekelek. Az éneklés után még egy kisebb bál is volt ami nekem nagyon tetszett és ez volt az első alkalom, hogy a lettek igazán befogadtak maguk közé. Szóval volt étel, ital, mi szem szájnak ingere tánc és sok sok nevetés. 

A mi kórusunkat 1:02-től lehet látni de ha valaki nagyon művelődni akar akkor pont a mi kórusunk előtt néptánc is van. Ajánlom egyébként azt is mert szerintem nagyon ügyesek meg különbözik a mi néptáncunktól. Előre bocsájtom hogy nem könnyed dalokat éneklünk szóval elég nehéz hallgatni, de azért remélem tetszeni fog mindenkinek. Egyébként a legeslegutolsó dalt mindenkinek nagyon ajánlom mert szerintem az a legjobb és az 'fogysztható' is.

Természetesen a munka folyamatosan folyik az irodában amit nagyon élvezek. Elindítottam egy a sztereotípiákkal kapcsolatos projektet, amelynek keretében minden diákunkról készül 1 kép. Na de mi ebben a poén? A csavar az, hogy minden diákot a sztereotípiáknak megfelelően öltöztetünk fel, így minden diák 1 képen 1 sztereotípiát testesít meg. A fotózások nagyon jó hangulatban telnek és magáról a fotózásról videók is készülnek. Ebben a projektben én előléptem fotóssá, operatőrré, sőt még modellé is hiszen rólam is készültek képek.

 A magyar videót itt lehet megtekinteni, mivel valamilyen rejtélyes oknál fogva nem tudom feltölteni: HUNGARY

Eza kis videó készült a mieinkkel, szerintem nagyon jó lett. A képek még szerkesztés alatt állnak az olasz fényképeket már meg lehet nézni az AFS Latvia facebook oldalán. A magyar képeket itt is közzé fogom tenni és várom majd a reakciókat rá.

Mi is volt még??? Egy tanács mindenkinek, ha valaki arra adja a fejét, hogy blogot ír akkor tényleg nagyon rendszeresen kell csinálni mert ha valaki nem csinálja akkor így ját mint én, hogy már azt sem tudom hogy voltak az események sorban. Na de vissza a történet fonalához. 

Ezek után volt egy húsvét, jött a nyuszika, hozott tojást meg finom falatokat. Húsvéti szokásokat tekintve azt mondhatom, hogy nem sokban különbözünk. Van tojás festés, sonka evés meg rengeteg sütemény. Ez az a nap amikor összeül a család és mindenki betegre eszi magát. Én húsvét vasárnapján kolléganőmnél voltam, csináltam nekik finom Makói pikáns vágott levest, meg szaunáztunk, megint ettünk, nevetgéltünk, körbe sétáltuk az erdőséget. Hétfőn reggel mentem haza, otthon is ugyan ez várt azzal a különbséggel, hogy mivel nálunk vannak gyerekek velük elindultam tojásvadászatra. Itt ez egy elég nagy szokás hogy a gyerekek az erdőben kutatják a tojásokat és szinte versenyt csinálnak belőle, hogy ki talál több tojást. Ja és még egy érdekes szokás van, ami a következő. A megfőtt, befestett tojást marokra kapjuk és egy másik emberrel összekoccantjuk először a tetejét majd az alját. Akinek sértetlen marad a tojása annak hatalmas szerencséje lesz az éveben.

Nem mondhatám, hogy van különleges húsvéti kaja, mert az én családom grillezett, de ahogy kérdezgettem őket nem is nagyon tudtak mondani semmi olyan specifikusan húsvéti ételt.

Mára szerintem ennyi aztán lassan csak beérem magam és onnan tudom folytatni ami ténylegesen most történik :)

Sziasztok,

Hujjjajjajjajajajajajaj nagyon nagyon el vagyok maradva a bloggal. Bocsánat mindenkitől, tényleg, de hidjétek el az a jó ha a külföldre utazott gyermek nem ír minden nap a szülőknek, sőt felháborodik ha a szülők mondjuk 2 hetente szeretnének beszélni vele. Ez azt jelenti, hogy minden rendben és program program hátán van. Vagy egy kicsit lusta. Na nálam mind a kettő játszik, sok volt a program meg lusta is voltam :D. De jelentem ismét írom a blogot és a következő 1-2 hétben bepótolok mindent ami elmaradt, AFS becsület szavamra.

Na szóval menjünk is vissza kicsit az időben egészen március 11.-ig. Ekkor volt, hogy a rigai orvostudományi egyetemen (Rīga Stradiņš Universitāte) tartottam előadást interkulturális kommunikáció témában. A diákönkormányzat elnöke kért fel erre az előadásra, mivel ő is egy visszatért cserediák. Nagyon örültem mikor megkaptam az invitálást, mivel még soha nem tartottam ilyen előadást, értem itt a hallgatóságot. 

Büszkén mondhatom, hogy egy nagyon tuti poszterre került a nevem!

Szerintem az előadásom nagyon jól sikerült. Körülbelül 10-15 diák jelent meg vegyesen különböző nemzetekből, volt itt lett, britt, indiai, német és ír. Alapjában véve az előadás a nemzetek közötti kommunikációról szólt és arról, hogy hogyan is lehet megtörni azt a bizonyos jeget a helyiekkel. Itt kell megemlítenem, hogy nekem is volt némi problémám a lett mentalitással, de ők ilyenek.

Azt mondhatom, hogy ha nem lenne a hátam mögött egy csereév Finnországban akkor sokkal nehezebb lett volna beilleszkednem. Az előadás után még egy kis csapatépítés is volt, amit én nagyon élveztem a korombeli egyetemistákkal. Az esemény végén szívmelengető visszajelzést kaptam, mivel odajöttek egy páran hozzám és megköszönték, hogy ilyen előadást csináltam, jól érezték magukat, sokat nevettek és tanultak egyszerre. Az egyik leányzó pedig azt köszönte meg hogy kinyitottam egy teljesen új ajtót előtte és mostmár teljesen másképp áll a lettekhez. Nagyon jó érzés volt. Remélem lesz még lehetőségem ilyen előadásokat tartani, nemcsak itt de otthon is.

A lettek elég zárkózottak, kissé érződik rajtuk ez az északi mentalitás, de még mindig nem annyira mint a finnek. Úgy gondolom, hogy az ember nyitott mindenre és elfogadó egy másik kultúra iránt akkor hamar barátokra lelhet bármelyik országban. Én is ezt tettem, mindenre nyitott vagyok, minden után érdeklődöm, végülis én vagyok a "vendég" ebben az országban. Lehet elsőre megszólításra elfordultak vagy nehezen válaszoltak, de nem szabad feladni. Az eltelt idő után elmondhatom, hogy vannak lett barátaim és nagyon melegszívű emberek. Az egyetlen ami nagyon zavaró, hogy állandóan elfoglaltak. Nem egyszer feljön ez a téma az EVS önkéntesek között, hogy vajon miért van ez. Eddig még nem sikerült megfejtenünk ezt a rejtélyt, de ígérem ha rájövök megosztom veletek. De had szemléltessem ezt egy példával: van egy leányzó akivel nagyon egy húron pendülünk, de soha nem tudunk találkozni csak ha bejön az irodába valamilyen ügyből mert állandóan rohan. 3 helyen önkéntes egyszerre, emellett első éves egyetemista, nemzetközi tábort szervez amiben egyébként Magyarország is részt vesz (de erről később) és persze tanulni kell a vizsgákra. Semmire nincs ideje ezek mellett a dolgok mellett, amit megértek, de azt viszont nem értem, hogy miért kell ennyi mindent egyszerre csinálni. 

De mindenkinek jó tanácsként mondom, ha külföldön vagytok, ne adjátok fel a helyiekkel a próbálkozást, egy idő után megtörik az a jég :D

Sziasztok,

Pénteken egy újabb érdekes programon vett részt az AFS Lettország! Ezt a programot most én szerveztem. Ahogy egy korábbi posztomban már említettem minden EVS önkéntesnek van egy mentora. Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én mentorom a parlamentben és a külügyben dolgozik, így lehetőségünk nyílt egy soron kívüli látogatásra és bepillanthattunk az ország működésébe. Csak remélni tudom, hogy mindenki élvezte ezt a programot, személy szerint én úgy gondolom, hogy nagyon hasznos volt ez a látogatás. Most láthattunk valami olyat ami tényleg nagyban meghatározza ezt az országot (azt meg mindenki döntse el, hogy milyen irányba). Én nagyon élveztem ezt a kis "kirándulást". 

Pénteken 3-kor találkoztunk a diákokkal, és ami engem nagyon meglepett, hogy nem csak a diákjaink de az önkéntesek és a fogadócsaládok is érdeklődtek. Így összesen 30 fő lett a végső szám. Természetesen nekünk is keresztül kellett mennünk a szokásos biztonsági ellenőrzésen, de mivel épp ezen a napon mindenki otthon hagyta a páncélját és a nehéz fegyverzetet, gond nélkül bejutottunk. Egy nagyon kedves idegenvezetőnk volt, aki szívesen válaszolt minden kérdésünkre, sőt még olyan helyekre is beengedett minket ahova egyébként nem lehetne bemenni.  A látogatás legelején kaptunk némi információt magáról az épületről. Mindenkitől elnézést kérek, de sajnos ezeket nem jegyeztem meg, lényeg hogy nagyon szép az épület :D.

A lett parlament egykamarás rendszerben működik, 100 fővel és jelenleg 6 frakcióval. Utoljára október 4.én tartottak választásokat Lettországban, miután az előző kormány lemondott politikai felelősséget vállalva egy balesetért. Tavaly egy bevásárló központ teteje beszakadt, 4 ember vesztette életét és 39-en megsérültek. Ezek után Andris Berzins lett köztársasági elnök november 4-én Laimdota Straujuma miniszterelnököt kérte fel kormányalakításra. Laimdota Staujuma egyébként az első női miniszterelnök Lettországban. Természetesen ami a legfontosabb Lettország politikájában ebben az évben az az Európai Uniós elnöki posztjának betöltése. Erre a feladatra koncentrál jelenleg az egész politikai élet és szinte minden nap van valamilyen konferencia. 

A parlamentben egyébként található egy szoba, ahol mindenféle apró emléktárgyak találhatók azoktól az országoktól, akik meglátogatták Lettországot. Magyarország ajándékát is megtaláltam, ami egy gyönyörű kép az esztergomi bazilikáról.

Egy ilyen kis rövid bejegyzéssel készültem ma, de már van egy elkészült videóm is, ami holnap felkerül a blogba :D

Sziasztok,

Sűrű elnézések amiért 3 hete egy szót sem írtam, csak elég sűrű volt a programom. Lejáróban vannak a jelentkezési határidők cserediáknak, így még egy utolsó nagy hajrában próbálunk megcsípni diákokat, akik 1 évre magukra vállalnának egy nagy nagy kalandot. Az utóbbi 2-3 hétben egyik városból a másikba utaztam, és iskolai előadásokat tartottam interkulturális tanulás és AFS témában. Szerintem a legtöbb osztály élvezte az előadásokat, elég gyorsan megtaláltam a diákokkal a közös hangot és igyekeztem interaktívvá tenni az órát, úgyhogy unalmas sem volt. Még az ország másik végében is voltam, Liepaja-ban egy orosz iskolában. Az kifejezetten jól sikerült és szerintem ők is élvezték. Az igazgató nő csak azzal az egy feltétellel engedett haza, hogy még egyszer visszajövünk és csinálunk még előadásokat mert a diákok számára hasznosnak látják ezeket az órákat.

Összességében mondhatom, hogy abszolút nem unatkoztam. Na de ahogy a címből is látszik volt itt más is nem csak iskolai prezentáció.

Február első napjaiban megtartottuk a középidős orientációt a cserediákoknak. Én jól éreztem magam, bár iszonyatosan elfáradtam. És ami számomra nagyon meglepő volt, hogy én voltam a legidősebb, ilyen most először történt velem. Lényegében az orientáció teljesen rendben lezajlott. Hogy mit is csinálunk ilyenkor? Leginkább a diákok eddigi fél évét beszéljük át, hogy érezték magukat eddig, vannak e problémák, mik a tervek a következő 5 hónapra, hogy haladnak a nyelvvel, stb. Amit nagyon szerettek az az én 2 programom volt (nem akarok dicsekedni, de akkor is jó érzéssel tölt el, hogy ezt a 2 programot szerették a legjobban). 2 játékot csináltam nekik, az egyik egy kis színjátszás volt. Rövid előadást kellett készíteni a csapatoknak egy megadott film alapján, mint például a Star Wars vagy épp a Gyűrűk Ura. De ha ez még nem lenne elég kaptak előre megszabott szavakat is, amiket bele kellett építeni az előadásukba, ilyen szavak voltak például: cserediák, fogadó apa, AFS stb. Az én kedvenc mondatom a Star Wars előadásból volt: Luke, I'm your host father!Ugyanakkor voltak komoly dolgok is, akinek volt problémája, azt megoldottuk és igyekeztünk mindenkit a helyes útra terelni.

A tábort követő hétvégén szintén az AFS-el voltunk kirándulni. Vidzeme nevezetű területen voltunk és elég sok mindent megnéztünk. Voltunk egy farmon, ahol alpakkákat, lámákat és tevéket tenyésztenek. Muris volt, mert be lehet menni közéjük, lehet őket etetni, simogatni, sőt mikor jó idő van akkor még tevegelni is lehet. Mondjuk mellékesen megjegyzem, hogy a mai napig nem értem, hogy miért pont ezeket az "őshonos" állatokat tenyésztik Lettországban. Ezután voltunk a Cesis-i várban, ahol lámpásokkal lehet közlekedni a sötét lépcsőkön. Szerintem nagyon izgalmas, pláne ha párban mennek az emberek és az egyik nem nagyon lát semmit. Aztán még elmentünk egy dimbes dombos kis vidéki helyhez, ahol mindenki kipróbálhatta a szánkózást. Ezt a szánkózást pedig értem úgy, hogy egy helyes kis lovacska húzta a szánunkat. Minden szuper volt a kiránduláson kivéve, hogy majd szét fagytunk, rettentő hideg volt és ráadásul ilyen havas eső szerűség esett, így ez is nehezítette a "túlélést".

A következő hétvégén megtartottuk a cserediákokkal a Valentin napot, de ezt inkább kicsit finn hagyományokra alapoztuk, mivel a barátságot ünnepeltük és nem a szerelmeseket. Erre a napra azt találtam ki a diákoknak, hogy mindenkinek meg kell lepnie egy embert, akinek a nevét húzza a kalapból.És a legfontosabb, hogy valamilyen ajándékot készíteniük kellett és nem vásárolniuk, tényleg ami szívből jön. Az én "Valentinem' az egyik thai lány volt, akinek egy kártyát készítettem és kb. 30 nyelven ráírtam, hogy szeretlek. Illetve vettem egy szál tulipánt, mert jön a tavasz és a virágot átadva elmondtam a kicsi lánynak, hogy mindenben magabiztosnak kell lennie mert ő egy tehetséges, gyönyörű és okos leányzó, aki bármire képes. Szóval néhány kedves szó. Az én meglepetésem pedig az egyik olasz fiútól érkezett, méghozzá egy rajz formájában. Portrét készített rólam, ami meglepően jó lett.

Röviden összefoglalva ennyi történt, de még a héten érkezem még 2 videóval és természetesen képekkel :)

Szép hétfőt mindenkinek :)

Sziasztok,

A múlt hetem igen zsúfolt volt, de a hétvégén elmentünk egy másik EVS önkéntessel Norvégiába. Pénteken délután indultunk, és még péntek reggel azon gondolkodtam, hogy vajon elég meleg ruhát viszek? Nem fogok fázni? Lehet nem ez volt a legjobb ötlet, hogy januárban Norvégiába utazzunk! Na de egyszer élünk, szóval repjegy a kézben, táska a háton, szóval induljunk.

10-kor találkoztam Kamilával, Rigában és indultunk el együtt a reptérre. A buszon még beszélgettünk is, hogy na végre mind a ketten kicsit lazítunk meg hogy mennyire vártuk már ezt a hétvégét. A reptérre megérkezve még gyorsan vettünk egy kis lett nemzeti italt a vendéglátónknak, hadd tudja meg milyen jó is a lett ital :D. Majd ahogy felszálltunk a kis csinos rózsaszín gépünkre, figyelmes lettem egy magyar névtáblára. Repülés közben megleptem a stuard-ot, hogy magyar vagyok és annyira megörült ennek, hogy egyből átülhettünk az első osztályra :D Kényelemben meg is érkeztünk Bergenbe, a fjordok városába. Az első sokk, amit átéltem, hogy 8 fok volt és hónak nyoma sem, kérdezem én hogy is van ez??? Elmegy az ember Norvégiába hogy megtapasztalja az IGAZI telet és tessék, mintha ősz lenne. A második sokk gyorsan jött az első után, amikor is kb. 3000 Ft értékű norvég koronát fizettem egy buszjegyért a reptérről a városba.

Beérve a városba először találkoztunk a vendéglátónkkal, aki gyorsan megmutatta, hogy hol találjuk a turista központot, ahol minden szükséges információt megkapunk a környékről, árakról, tudunk pénzt váltani vagy épp jegyet venni. Mindenkinek nagyon ajánlom az ilyen információs pontokat az északi országokban mert nagyon hasznos információval szolgálnak és rendkívül kedvesek. Ezek után elmentünk a szálláshelyünkre és az eső meg a sötét miatt a pénteki esténk ott is töltöttük. Megtudtuk vendéglátónktól, aki szintén cseh, hogy 2 éve él Norvégiában és szerinte mindenképp megéri ott dolgozni, mert neki mint ott élőnek abszolút nem drága az ország. Kicsit később megismerkedtünk 2 lengyel sráccal akik ugyan azon a folyosón laknak ahol a mi vendéglátónk. Hirtelen örömükben, hogy egész Közép-Európa összejött Bergenben rittyentettek egy kisebb welcome party-t, úgyhogy a pénteki esténk beszélgetéssel telt.

Szombaton reggel elindultunk Bergen felfedezésére. Nekem nagyon tetszett a város. Bergent 7 kisebb-nagyobb hegyecske veszi körül, és ezeknek a tetején láttunk havat. Mégis magyarázza már el nekem valaki, hogy miképp történhet olyan, hogy elmegyek Norvégiába és csak a hegy tetején látok havat? 

Szép kis város és nagyon tiszta, láttuk a színes kis hanza házakat és voltunk az egyik kilátóban is, a másikba sajnos nem tudtunk felmenni mert olyan szél fújt és eső volt, hogy nem indították el a kabinos felvonót. A kilátóba egyébként a fogaskerekűhöz hasonló kis vonattal lehet felmenni vagy épp gyalogolni. Mi kevertük a kettőt. Felfelé kényelmesek voltunk, lefelé pedig sétáltunk, amit nem bántunk meg mert ahogy sétáltunk lefelé szép lassan sötétedett és láthattuk a várost esti fényekben is. Megmondom őszintén akkor én is eljátszottam a gondolattal, hogy jó lenne itt lakni. De aztán eszembe jutott, hogy az év 365 napjából 320 nap esik az eső.  A város egyébként teljesen megfelelt annak, ahogy én elképzeltem. Kicsi színes vagy fehér házak, hegyek közt, sok sok tó és folyó.  A kilátóból gyönyörű volt a kilátás, láttuk egész Bergent és a kikötőt. Ha valaki ellátogat ide akkor mindenképpen sétálja körbe a várost mert megéri és ez egy egy napos túrának pont megfelel. És a város közepén található halpiacot ki ne hagyjuk. Vannak éttermek a halpiacon, szóval frissen fogott tengeri mütyüröket is lehet ott enni. Ha mi ezt előbb tudjuk, akkor tuti ott ebédelünk. De már csak a látványért is érdemes lemenni a halpiacra, sok furcsaság van :D. 

Vasárnap a vendéglátónk elvitt minket egy fjordhoz, mivel az ember nem hagyhatja el úgy Norvégiát, hogy legalább egy fjordot nem látott. Egyébként be akartunk fizetni egy hajókirándulásra ami körbevisz a fjordokon. Ez olyan 3-4 órás hajós utat jelent, de sajna vasárnap nem indították el a hajót mert nagyon kevés volt az érdeklődő. Itt mellékesen megjegyezném, hogy iszonyatosan drága minden. Pont a hajóról jutott most eszembe, hogy a repjegyet 25 EUR körül vettük és ezzel összehasonlítva pedig a hajókirándulásra a jegy 45 EUR-ba került volna. De ez nem csak a kirándulásokra igaz. Minden nagyon nagyon drága annak aki nem ott lakik. De nekünk szerencsénk volt, hogy hajó nélkül is láthattunk fjordot, bár iszonyatosan rossz idő volt. Hideg szél és eső. Mindenesetre egy egész napot elkocsikáztunk, láttunk apró falvakat és fjordot is.

Egy két benyomás így a végére: mindenképp megéri elmenni és megnézni ezt a helyet, de javaslom, hogy nyáron menjetek mert télen elég necces az eső és a rossz idő miatt. Minden nagyon drága, úgyhogy ez nem az az úti cél amit egy 4-5 fős családnak vagy egy baráti társaságnak ajánlok. Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy norvég szót nemigen hallottam, nagyon sok a bevándorló főként Közép Európából. A vendéglátónk is elmondta, hogy a norvégok nem szeretnek dolgozni, és inkább a munkát odaadják az ide érkezőknek mert ez így nekik kényelmes. 

Hétfőn már csak a hazaút maradt, sajnos a repülőnk indulása csúszott 2 órát így kicsit morcosan ugyan de megérkeztünk vissza Rigába. Azóta eltelt 1 hét és gőzerővel mennek a dolgok az irodában, de erről később :)

Képek ITT

Sziasztok,

Jelentem mindenkinek, hosszas előkészület után tegnap lezajlott a magyar kulturális est. Minden erőm elszállt utána de úgy gondolom nagyon jól sikerült. De, hogy a legelejéről kezdjem a story-t, még múlt hónapban elhatároztam, hogy szeretném a lettekkel megismertetni a magyar kultúrát. Szerveztem is egy magyar estet egy romkocsmához hasonló helyen. Ez volt tegnap. A program a következőképp nézett ki: volt előadás, éneklés, tánc, játékok, gulyás kóstolás és quiz is.

Az esemény 5-kor kezdődött és meglepően sokan eljöttek, már ha lett mértékkel nézzük a dolgokat, kb. 30-40 ember lehetett. Az estet egy előadással kezdtem ahol bemutattam egy kicsit Magyarországot képekkel, videókkal és a saját élményeimmel. Próbáltam érdekességeket összeszedni és nem egy unalmas előadást megtartani. Gondolok itt olyasmikre, hogy Freddie Mercury meg akarta venni a parlamentet amikor Magyarországon járt, vagy például olyanokra, hogy mik is a busók. Szerintem az előadás jól sikerült, mert ahogy visszajelzése kaptam voltak benne mindenki számára érdekességek. De persze amin a legjobban meg voltak lepődve a lettek, hogy mennyi mennyi magyar találmány van, amit mindenki használ a mindennapok alatt. 

Az előadás után mindenki megkóstolhatta a gulyás levest, amit a Lettországi Hungaricum bolt készített és az általam csinált kakaós és paprikás beiglit (tudom tudom.... tényleg paprika van benne) és a nagykövetség által készített pogácsákat. Itt kell leírnom, hogy hihetetlen meglepetés volt számomra, hogy az egész magyar nagykövetség eljött és megnézte az eseményt illetve, hogy meglepi pogácsáét is kaptunk. A kajálás közbe/után elindult a tánctanítás, amit a Lettországban szintén önkénteskedő Nóri vitt véghez hősiesen.

A táncot mindenki nagyon élvezte és ami nekem nagyon meglepő volt, hogy szinte mindenki ki is próbálta. Az egész este alatt mindenki tölthetett ki kérdőívet Magyarországról, aminek a főnyereménye egy rubik kocka volt. A sors keze, hogy pont egy olyan hölgy nyerte meg sorsolással a rubik kockát, aki bolondul kicsiny országunkért.

De nem csak kérdőív volt, hanem például mindenki leírhatta a nevét rovás írással és hazavihette. Ez a dolog nagyon bejött mindenkinek. A gyerekeknek pedig színezőket kerestem az interneten, természetesen szigorúan magyar témában.

Köszönöm mindenkinek, aki segített és az utolsó képen láthatjátok a magyar részt, akik segítettek nekem ( balról jobbra: Nóri, aki ebben az esetben tánctanár szerepét öltötte magára; én; Norbi, a Hungaricum bolt tulaja és hivatásos gulyás leves készítő; Virág, magyar cserediák). A hátunk mögött pedig az est posztere, merthogy olyan is volt. És nemcsak az, hanem a tv-ben is szerepeltem, amit itt nézhettek meg és a 19. perctől hallhattok a magyar estről :) : 

http://www.tvplay.lv/parraides/lnt-brokastis/539943?autostart=true     

 Képek itt: picasaweb.google.com/regina.suranyi

Sziasztok,

Először is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok. Az ünnepeket itt és ott is töltöttem, Karácsonyra hazautaztam Makóra, szóval családi körben teltek az ünnepek, de azért ide is belopózott egy kis lett életérzés. Készítettünk ugyanis mézeskalácsokat, amiket én személy szerint lett és persze magyar mintával díszítettem.

29.-én jöttem vissza Lettországba, így a Szilvesztert már itt töltöttem a többi önkéntessel együtt. 30.-án délután indultam útnak Jelgavába (kb 40 perc busszal). Amikor odaértem akkor a cseh lány, az örmény fiú és grúz lány már elkészítette az aznapi vacsorát. Nagyon jót ettünk majd elmentünk egyet bowlingozni. Nem vagyok túl ügyes benne, de legalább nem az utolsó helyen végeztem :). Este pedig kártyáztunk és jenga-t játszottunk. 

Következő nap ugye szilveszter volt. A nap lassan kezdődött, elmentünk boltba, minden hozzávalót megvettünk az ebédhez és a vacsorához. Én vettem egy kis lencsét is, hogy következő évben jó sok pénzünk és szerencsénk legyen. Délután megérkeztek a német lányok hárman. Elmentünk kora este korcsolyázni és biliárdozni is. Én személy szerint a korcsolyázást nagyon élveztem és csak egyszer sikerült elesnem. Ezek után hazamentünk, megvacsoráztunk és elindultunk, hogy megnézzük a tűzijátékot egy üveg Törley pezsgő társaságában. Itt kell megjegyeznem, hogy a lettek odáig meg vissza vannak a tűzijátéktól így kb. 5 napig mindenhol lehetett tűzijátékot látni. Én úgy gondolom hogy ez a mánia minden iránt ami fényes és csillog az azért van mert elég szürkeségben élnek, keveset süt a nap. De lényeg a lényeg, hogy szinte választani sem tudtunk hirtelen a rengeteg tűzijáték közül, hova is nézzünk. Ezután még kicsit császkáltunk és a kimaradhatatlan hógolyó csatát is megvívtuk. Véletlen járókelők is kaptak néhány hógolyóból, de nagy meglepetésre ők is beszálltak, így egy hatalmas hógolyócsata alakult ki az utcán. Megittuk a kis pezsgőnket, hazamentünk, még beszélgettünk egy kicsit de utána mentünk is lefeküdni. Tehát nyugodt és kellemes szilveszterem volt. Remélem mindenkinek hasonló jó hangulatban telt.

2.án utaztam haza és úgy döntöttem, hogy a fennmaradó egypár napban kicsit tanulok lettet és elmegyek sétálgatni is. Hétfőn megkezdődött a munka. Elég sok dolgom volt most a héten mert így az ünnepek után beindult a mulatság itt felénk is és persze egyre közelebb kerülünk a magyar kulturális estemhez is. Nagyon remélem jól fog sikerülni. Szívesen fogadok ám javaslatokat, hogy mit is lehetne csinálni egy ilyen eseményen mert igyekszem minél színesebbé és élvezhetővé tenni a dolgot.

Képeket még az este folyamán vagy holnap felrakok és meg lehet nézni azokat is és persze nemsokára videóval is készülök.

Sziasztok,

A héten az irodában igyekeztem tenni venni, a rengeteg ötlet megvalósításának módjain elmélkedtem. Meg kell mondjam egyre pofásabb a én kis helyem az irodában. Nagyon nagyon szeretek ott lenni, nem csak, hogy kedvesek és hihetetlen jó fejek a kollégák, de szerintem a környezet is nagyon munkabarát. Valószínűnek tartom hogy ha mindenkinek ilyen helyen kellene dolgozni akkor nem lenne probléma a motiváció. Na de egyik nap nem igen volt mit csinálni az irodában szóval úgy döntöttünk a család apukájával, hogy fogjuk magunk és kimegyünk a tengerpartra mert szélvihart írért az időjárás jelentés. Hát ugye meg kell nézni milyen a tenger nagy szélben, ilyet Makón nem látni :D. Már mikor kiszálltunk a kocsiból érezhető volt a szél ereje és persze a tenger zúgása sem volt semmi. De beszéljen helyettem egy videó amit nektek készítettem. Bocsánat ha nem mindig lehet hallani mit mondok, nagyon igyekeztem, de a természet nyert.

Csütörtökön hivatalosak voltunk a rigai magyar nagykövetség karácsonyi fogadására. Megismerkedtünk a Rigában élő magyarokkal és ettünk egy nagyon nagyon jót. Volt minden mi szem szájnak ingere, csirkepaprikás, pörkölt, túrós csusza és persze fincsi karácsonyi beigli. Ezúton is hatalmas köszönet a szakácsnak és az egész követségnek. Jól éreztük magunk nagyon. 

Csütörtök után szombat este volt a következő esemény, amikor is teljesen spontán fogtam magam és elmentem Jelgava-ba és meglátogattam 3 EVS-es önkéntest. Este elmentünk biliárdozni, sírásig röhögtük magunkat aztán még az albérletükbe folytattunk magasröptű csevejt folytattunk egészen fél 4-ig. Jó volt a hangulat és fáradtan ugyan, de jó kedvel mentem haza vasárnap. Csak annyi az üzenetem mindenkinek, hogy EVS-re fel! 

Vasárnapra is volt ám program, akkor egy karácsonyi kórus koncerten voltam, mert az egyik irodistánk és a férje énekelnek, úgyhogy elmentünk megnézni őket. Számomra varázslatos volt a koncert. Nagyon nagyon élveztem, hozzám egyébként is közel áll a kórus, de ebben a kis templomban az óvárosban tényleg valami nagyon különleges élmény volt. Egy mozgalmas és hosszú hét méltányos befejezése. 

Sziasztok,

Tudom, tudom 2 hétre eltűntem. Ennek csupán annyi volt az oka, hogy a múlt hétvégén tartották a megérkezési táborunkat és 5 napot töltöttem el egy tó parti vendégházba remek emberekkel és jobbnál jobb programokkal. 

Ez az egész program minden önkéntesnek kötelező, mivel itt minden kérdésünkre választ kapunk, megismerjük magát az EVS programot, ötleteket meríthetünk a munkánkhoz és persze megismerhetjük a többi önkéntest és nagyon jó barátságok szövődhetnek. Az egész november 5.-én indult, reggel elindultam Spunupe-be ami kb. 30 perc buszozásra van Rigától. A buszmegállóban Rigában már összefutottam pár önkéntessel így együtt utaztunk a vendégházhoz. A vendégház nagyon szép helyen volt, a Babite nevezetű tó mellett. A szállás egyszerű volt, 2 személyes szobákkal, fürdőszobával, összességében remek volt. Mivel ez volt az első napunk együtt így egész nap csapatépítő játékokat játszottunk, illetve igyekeztünk megismerni egymást, egymás projektjeit. Ahogy én láttam szinte mindenki hasonló területen dolgozik, ifjúsági klubbokban szerveznek programokat vagy nyelvórákat. Összesen hárman nem ilyen ifjúsági centrumban dolgozunk. Az egyik német lány óvodában, míg a portugál fiú mentálisan sérült fiatalokkal foglalkozik, én meg ugye a cserediákjaimat pátyolgatom. A programról tudni kell, hogy minden önkéntesnek van egy mentora, akitől bármikor kérhet segítséget és erősen ajánlott, hogy valamilyen programon együtt dolgozzanak az önkéntesek a mentorral. Az én mentorom a külügyminisztériumban dolgozik, aminek nagyon nagyon örültem mert engem kifejezetten érdekelnek az ilyen dolgok. Mondjuk az én mentorom csak szombaton délután érkezett, de ettől függetlenül gyorsan egymásra találtunk és szerintem egy különösen jó programot sikerült összeraknunk. Az első este tulajdonképpen arra volt szánva, hogy minél jobban megismerjük egymást és majdnem elfelejtettem de a mentorok készültek nekünk egy kis lett esttel. Néhány hagyományukat bemutatták, táncoltunk, énekeltünk és ettünk is. Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem nem volt nagyon nagy meglepetés az étel, mivel különböző sajtok voltak és fánk szerűség (ami kinézetre nem fánk, de az íze olyan). Lényegében szerintem nagyon nagyon jól sikerült az este. A bemutató után mindenki elkezdett beszélgetni és szimplán jól éreztük magunk. A tréningen egyébként majdnem egész Európából voltak önkéntesek: Olaszország, Németország, Örményország, Franciaország, Grúzia, Törökország, Portugáia, Spanyolország, Görögország, Ukrajna, Csehország és nem utolsó sorban Magyarország :). 

A második napon a fókuszt már inkább a közös mentor- önkéntes munkára helyeztük. Én nagyon élveztem a közös munkát mert olyan dologgal foglalkoztam, amit szerek csinálni, ami érdekel. A nap első részében csapatépítőt játszottunk és kicsit többet megtudtunk a YouthPass-ról. A YouthPass egy olyan tanúsítvány, amely egy az Európai Unió által támogatott programban elvégzett munkánkról ad egy bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a későbbiek során sok mindenhez fel lehet használni. Segítséget nyújthat például munkakeresésben is vagy épp továbbtanulásban mivel ez a dokumentum az Európai Unió által elfogadott és ismert. Számomra sok hasznos információval szolgált a két trénerünk, és ami számomra nagyon élvezetes volt, hogy ezt a száraz információt rengeteg színes és interaktív feladattal dobták fel, így könnyebb volt a koncentrálás és az érdeklődés sem lankadt olyan gyorsan.

A második nap végén az önkéntesek szerveztek egy estet Utazz Európa körül címmel. Ezen az estén mindenki röviden és lehetőleg valamilyen interaktív módon bemutatta a hazáját. Volt portugál és örmény tánc, német és francia dalok, ukrán játék. Én kicsit beszéltem a locsolkodásról, a busójárásról és együtt megtanultuk a tavaszi szél vizet árasztot. Meg kell mondjam meglepően jól ejtette ki mindenki a magyar szavakat. A nap zárásaképp pedig mindenki összegyűlt és össznépi zenélést tartottunk. Szinte mindenki tudott valamilyen hangszeren játszani vagy énekelni szóval nagyon muzikális csapat volt. Remek este volt.

A harmadik nap folytattuk a munkát, beszéltünk a felelősségekről, a biztosításról és sok egyébről, de szerintem ami a leghasznosabb volt az az időterv készítése 3 hónapra. Ez annyit jelentett, hogy 3 hónapra nagyjából megterveztük a mentor segítségével. Az én tervezetemben szerepel közös munka az önkéntesekkel és cserediákokkal, Parlament látogatás, Magyarország kulturális nap, iskolai prezentáció, interkulturális tanulással kapcsolatos prezentáció, kiállítás szervezése stb., egyszóval egy elég izgalmas 3 hónap elé nézek. Vasárnap este a mentorok hazamentek, mi pedig maradtunk még egy napra. Este nemzeti ételeket ettünk, mindenki készített a saját nemzetére jellemző ételt. Én is akartam egy jó kis gulyás levest enni, de sajna elfelejtettek marhahúst venni nekem, úgyhogy ebből a mókából most kimaradtak a többiek. Volt olasz pizza, francia palacsinta, görög és spanyol barbecue, török édesség és ukrán sütemény is. Degeszre ettük magunkat, úgyhogy úgy döntöttünk a felesleges kilókat le kell mozogni ezért táncra perdült mindenki. Nem kell itt hatalmas táncikolásra gondolni inkább csak idétlenkedésre, de a lényeg, hogy mi nagyon jól szórakoztunk. Ezt követően rendeztünk egy kis párna csatát is, akár az oviban :D.

Hétfőn karácsonyi dekorációt készítettünk és megcsináltuk a saját kis "címerünket" is, ami leginkább egy nagy katyvasz lett de mindenki nagyon szereti. :)

Ebéd után volt 1-2 óra szabadidőnk így mi mást is lehetne csinálni mint a befagyott tavon garázdálkodni és persze mindeközbe jégkrémet enni. Mert télen jégkrémet enni menő :D. Amin pedig sírva nevettünk hogy épp jégkrémet eszünk a jégen, mondjuk angolul jobban hangzott: Icecream on ice!!!!

A hétfő esténk elég csendes volt, játékokat játszottunk. Mondjuk volt egy játék amit 3 órán keresztül játszottunk, annyira bejött mindenkinek. A játék neve: Állatkert, ha valakit nagyon érdekel ez a játék akkor szívesen leírom, bár szerintem mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy értse miért is szórakoztunk olyan jól ezzel az egy játékkal.

A keddi napunk már csak búcsúzkodással és utazással telt de szerintem mindenki nevében mondhatom aki ott volt, hogy olyan barátságok szövődtek 5 nap alatt amik nagyon sokáig ki fognak tartani. És abban is megegyeztünk, hogy igyekszünk egymásnak segíteni és együtt dolgozni. Az összetartás úgy né ki be is tartjuk, azóta nem sok nap telt el de szerintem nem volt olyan nap, hogy valamelyik önkéntessel ne találkozzak. Szóval mindenkinek üzenem: EVS-re FEL!!!!!