Sziasztok,

Az elmúlt héten nem történt túl sok minden, minden nap bent voltam az AFS irodában, csinálgattuk a dolgunkat. Sajnos amivel a legjobban szeretnék foglalkozni, azzal még nem tudok. Karácsony után azonban belecsapunk a lecsóba. Igazából egész héten olyan dolgokat csináltam amit épp rám bíztak. Fordítottam, diákok anyagait vittem be a rendszerbe és a diákokat pátyolgattam egy kicsit

Szombaton azonban felkerekedtünk Virággal és elvonatoztunk a közeli városban, ami igazi turista látványosságnak számít az országban. Jūrmala Rigától 30-35 km-re fekszik a Rigai öbölben. Igazi nyaralóváros. Könnyel elérhető Rigából vonattal és busszal is, mi vonattal mentünk. Szerintem érdemes Lettországban tömegközlekedéssel utazni mert elég olcsó és mindenhol elég gyorsan ott lehet az ember. A mi jegyünk fejenként 1.40 € volt (kb. 370 Ft), nem is rossz ugye? Jūrmalába kb. 20 percenként járnak vonatok egészen este 10-11 óráig és ugyanígy vissza is. Nagyon nagyon gyorsan a Majori nevű városrészhez értünk, ez volt a mi megállónk. Egyébként ha valaki erre utazik akkor 7 megállóban is le lehet szállni, mivel a megállók kb 15 perc sétára vannak egymástól.

Meg kell, hogy mondjam nem a legjobb napot választottuk a kirándulásra, egész nap kb. -6 fok volt. Ami szerencsénk volt, hogy a tengerparton nem fújt a szél így talán nem fáztunk annyira (azért az én lábujjaim már fagyás közelében voltak). De a hideg nem akadályozott meg bennünket, hogy szépen végigsétáljunk Majori sétálóutcáján és utána kimenjünk a tengerpartra kicsit játszani. Érdemes sétálgatni a sétálóutcán kívül is mert gyönyörűek a házak és nagyon nagyon rendezett a környezet. A hely egyébként már a szovjet időkben is üdülőterület volt. A gazdag oroszok mind itt vettek nyaralót, és a házakat elnézve ez most sincs másképp. A helyet teljesen a turizmusra építették rengeteg kávézó, étterem és szálloda van, amit nem is csodálok.

A sétálóutca után lementünk a tengerpartra. Meg kell mondjam még szürke időben, hidegben is meg volt a maga hangulata a helynek. El tudom képzelni mekkora élet lehet itt nyáron. Jelenleg a tenger már kicsi be volt fagyva, így egy kicsit még csúszkáltunk is a jégen. A tengerpartnak is meg van a maga varázsa a kis kék padokkal és a finom homokkal. A hideg idő ellenére elég sokan voltak a tengerparton, úgyhogy elmondhatom, hogy nem csak mi voltunk ilyen bolondok, hogy télen megyünk tengerpartra.

Jurmala-n van egyébként az egyik legismertebb épülete Lettországnak, ami jelenleg eladó, úgyhogy ha valaki erős késztetést érez egy étterem vagy kávézó nyitása iránt akkor itt a lehetőség. Gondolom nem 2 Ft lenne megvenni a helyet, lévén, hogy műemlék és az egyik legjellegzetesebb épület. Természetesen nem maradhatott ki az sem, hogy írjunk a homokba valamit és fotózkodjunk vele, úgyhogy ilyen képek is készültek. A kis séta után megéheztünk és mivel a lábujjaink épp készültek leesni a helyükről beültünk egy kávézóba, és ha már ott voltunk akkor ettünk is egy jót. Mind a ketten lazaclevest kértünk, ami iszonyatosan finom volt. Ezután visszasétáltunk a vasútállomásra és robogtunk vissza Rigába.

Mivel megtapasztaltam, hogy a magammal hozott cipők nem lesznek megfelelőek ide, ezért elmentünk cipőt nézni. Jelenthetem, hogy sikerrel jártunk és most már jó gyapjú béléses cipőben melengetem a kis lábaimat.

 Ti mit gondoltok, szeretnétek ide ellátogatni? Osszátok meg velem a véleményeteket.

Sziasztok,

Lettországban kedden ünnepelték a függetlenség napját. Hatalmas mozgolódások voltak ennek örömére egész hétvégén és hét elején is. Leginkább komolyzenei koncertek, előadások, megemlékezések folytak a városban. Kedden én is bementem Rigába, mert érdekesnek ígérkezett a program. A programok már kora délután elkezdődtek, délután 1-kor katonai felvonulás volt, ahol a Lettországban megtalálható összes fegyvernem felvonult. Ezen sajnos még nem voltam ott, de az azt követő kórus fellépésén már igen. Azt vettem észre, hogy Lettországban nagyon fontos a komolyzene valamint az opera, így az összes nemzeti ünnepen szinte kötelező a férfi, női vagy vegyes kórus. 

A várost is körbejártuk a magyar leányzóval és az egyik német fiúval. Közben arról beszélgettünk, hogyan is érzik magukat itt és mi is történt velük az elmúlt 3 hónapban. A Daugava partjára kiérve már teljesen átfagytunk, mivel -1 és 0 fok körül volt a hőmérséklet aznap este. A folyóparton melegedő tábortüzeket raktak így mi is átmelegedtünk egy kicsit. 

Igazából 6 órakor kezdődött az igazi attrakció, amiért bementem a városba. Riga nagy részében ugyanis fény show volt. Ez nem jelent mást, mint hogy épületekre vetítettek különböző formákat, motívumokat, de a város közepén csörgedező csatornában is mécsesek égtek.

Az óvárosban is ki volt világítva minden. Szerintem nagyon nagyon ötletes dolgokat csináltak. Volt ott mindenféle vetítés. A szivárványt hozó lovacskától kezdve, rókákon keresztül a pac man-ig minden. 

Rengeteg, de rengeteg ember sétálgatott az óváros utcán. Szerintem ha figyelembe vesszük egész Lettország lakosságát akkor mondhatom, hogy aznap este az egész ország ott nézelődött. Én nagyon élveztem az estét a hideg ellenére. Szinte minden állomást meglátogattunk és végignéztünk minden fényjátékot. Az biztos, hogy érdekes módja az ünneplésnek, de nagyon látványos. 9-kor volt egy hatalmas tűzijáték is, bár én azt már nem vártam meg a városban, inkább hazamentem.

Úgy gondolom mindenképp megérte elmenni erre a fény show-ra mert én még soha nem láttam ilyet.

A képeket az eseményről itt találjátok: plus.google.com/photos/115775645018069775670/albums?banner=pwa

Sziasztok,

Ahogy már a cím is sejteti a múlt héten 2 elég különböző helyen jártam. Kedden munka után elindultunk, hogy megnézzük a Daugava partján és a miniszterelnöki hivatalnál gyújtott több száz gyertyát. Sajnos képeket nem csináltam mert kicsit már délután is furán éreztem magam, de ez este a folyóparton ért utol. Majdnem elájultam és hirtelen nagyon rosszul lettem, úgyhogy akkor ott pont a túlélésért küzdöttem. Mint következő napra kiderült, sikerült összeszednem egy gyomorrontást így szerdán és csütörtökön itthon maradtam és pihentem, próbáltam kifeküdni a gyomromat ért megpróbáltatást. Pénteken már mentem az irodába dolgozni, ahol befejeztem az első projektemet. A projektem tulajdonképpen az iskolai előadások fellendítéséről szól. Leginkább egy tréninget szeretnék összehozni, hogy megmutassam az önkénteseknek, hogy szerintem milyen egy jó és érdekes előadás, hogyan és miről érdemes beszélni.

A hétvégén az új nemzeti könyvtár bejárásán voltunk a szervezettel együtt, azaz ott voltak a cserediákok, a fogadócsaládok jó része és persze mi irodások. A könyvtárat most fejezték be, vadonat új, modern, nagy csilli-villi. Nekem nagyon tetszett maga az épület belseje és az is ahogy a könyveket becsülik. Különösen tetszett az a megoldás hogy 3 emeleten keresztül csináltak üvegfalat ami mögött lehet járkálni és könyveket válogatni, elég lenyűgöző volt.

A könyvtárlátogatás kb. 3 órán át tartott, ami engem személy szerint érdekelt, a diákokat már kevésbé. Csak annyi volt a szépséghibája az egésznek, hogy mindent lettül mondtak el, így szinte semmit nem értettem belőle csak azt amit épp valaki lefordított. Ami nekem a legérdekesebb volt, hogy az épületben az első 3 emeleten van 3 olyan ablak amin keresztül egy az óvárosban található templom látszik ami valamikor régen leégett és újjá építették. Ezekkel az ablakokkal állítanak emléket a tűzben elpusztult régi templomtoronynak. A könyvtárban egyébként hihetetlen mennyiségű könyvet tárolnak és rengetek a tanuló részleg is így kiváló lehetőség nyílik az egyetemistáknak a tanulásra. A könyvtár legfelső szintjéről gyönyörű kilátás nyílik a városra is, ha valaki itt jár és van lehetősége felmenni oda, akkor mindenképp tegye meg mert tényleg körbe lehet látni az  egész várost.

Hétfőn és kedden munkaszüneti nap volt, mert a lettek november 18.-án ünneplik a függetlenségük napját, amit nagy csinadaratta övez. Így ezt kihasználva hétfőn elindultunk egy kis felfedezőtúrára. Egy volt szovjet atombiztos bunkert látogattunk meg a közelben.

Mint azt megtudtam, ilyen bunkereket szinte bárhol találhat az ember az erdőkben. A szovjet idők után ugyan a legtöbbet megsemmisítették biztonsági okokból vagy pedig titoktartási ügyekből kifolyólag, de azért még így is szép számmal maradtak ilyen helyek az országban. Nagy részét ezeknek a bunkereknek bármikor lehet látogatni, nincsenek lezárva, bárki odamehet és tehet egy túrát a föld alatt, betonfalak között. Az ilyen helyeket egyébként fel is hasznosítja az ország, például a könyvtár birtokában is van egy vagy két ilyen hely, mivel itt állandó a levegő hőmérséklete, soha nem süllyed fagypont alá és a levegő is pont eléggé párás így bizonyos könyvek tárolására épp megfelel. De cégek is hasznosították ezeket a létesítményeket, mint adattárolót (itt a számítógépek biztos nem hevülnek túl. De lehet találni katonai gyakorlatokra alkalmazott bunkereket vagy épp paint ball pályát is. Ahol mi voltunk ez egy üresen álló "turista" attrakció. Fejlámpával felszerelkezve léptünk be a betonfalak közé. Mit mondjak, nekem a hideg futkosott a hátamon. Tuti nem mászkálnék ott egyedül. Teljes sötétség, csak a lámpa fénye, szűkös folyosók és apró termek. Na itt aztán elszabadul az ember fantáziája. Szinte elképzeltem, ahogy a légi csapások ellen ide menekülnek az orosz katonák vagy ahogy a termekben kialakított ápolószobákban ápolják a sérült katonákat. Sajnos letörték képzelgésem mert ez a bunker speciel soha nem volt az oroszok által használatban. Csak a szükség kedvéért építették mivel ez a létesítmény a hidegháború idején készült, így egy esetleges atomcsapást is kibírna.

A bunker átfésülése után csináltunk egy tábortüzet és sütöttünk néhány kolbászkát, így elmondhatom hogy egy atombiztos bunker bejáratánál piknikeztem. Na ilyen sem volt még :).

Kellemes estét mindenkinek!

A képeket itt találjátok: https://plus.google.com/photos/115775645018069775670/albums?banner=pwa

Sziasztok,

A szombati rigai városnézés után vasárnap kiruccantunk a család női tagjaival a Vangaži-tól nem messze fekvő Sigulda-ba. A város a hegyek,dombok közt helyezkedik el és 3 különböző kastélyra nyílik rálátás. Mi 2 helyet látogattunk meg, a Sigulda-i és a Turaida-i kastélyokat. Mivel már a turista szezon véget ért, így nagyon kevés emberrel találkoztunk út közben, de Silva elmondta, hogy ez a hely Lettország egyik legkedveltebb úti célja. 

A két látványosság között egyébként nem csak kocsival és gyalog lehet közlekedni, de a völgy felett kabinos felvonó is működik. Mi sajnos most nem utaztunk át a 2 hely között, de még az 1 év alatt szeretnék ide visszajönni és ezt megtenni. Egy turistakalauzból azt is kiolvastam, hogy ez a hely nem csak a túrázóknak kedvez de az adrenalin szerelmeseinek is. Nyáron a völgyben csordogáló Gauja nevű folyó felett akár bungee jumping-ni is lehet, de van itt kalandpark és bobpálya is.

Mi ezúttal egy rövid sétát választottunk, mivel rengeteg a természeti látnivaló is a területen. A Gūtmaņala-i homokkőbarlangot látogattuk meg, ahol egy kis patakvizet is magunkhoz vettünk majd több száz lépcsőn másztunk fel a hegy tetejére. Mit mondjak következő nap megéreztem a lábamban a lépcsőket.

Az egész terület egyébként a Gauja-i nemzeti parkhoz tartozik így rengeteg kiépített tanösvény és turista útvonal is tartozik ide. Nyáron és tavasszal nagyon jó úti cél lehet mindenki számára.

Hétfőn délután kicsit hamarabb befejeztük a munkát az irodába, így volt lehetőségem Davids-al és a nagyobbik lánnyal elmenni egy közeli területre. Leginkább az erdő miatt mentünk, mivel itt teljesen más az erdő mint otthon. Főleg fenyőből áll kevés aljnövényzettel. Szerintem nagyon szép, a kellemes fenyő illatot már nem is említve. Nem mellesleg jegyzem itt meg, hogy ahol sétálgattunk az teljesen katonai terület. Ami nekem nem fér a fejembe, hogy ahol a tankok, szállító járművek, katonai tehergépjárművek járnak, ott hogy lehet táborozó hely. De így van! a katonai terület közepén van egy kijelölt táborozó hely, ahova bármikor,bárki bemehet, sőt az erdőben is mászkálhat akárki, senki nem fogja kihajítani őt onnan. Mi is sétálgattunk egy mellék úton, beszélgettünk amikor szembe jött velünk egy katona és közölte, hogy bocsi de nem menjetek tovább mert épp éleslövészet zajlik. Na, ahogy ezt kimondta eldördültek a tankok, még a föld is megremegett alattunk egy kicsit.

Mit mondjak én nagyon nagyon élveztem, jó lett volna még közelebb menni de természetesen erre azért nincs lehetőség. Azért körbejártuk a területet és akármerre megy az ember mindenhol töltényhüvelyekbe botlik, illetve katonai gyakorlatokhoz használ épületegyüttesekbe. Davids egyébként azt is elmesélte, hogy volt már arra is példa, hogy NATO gyakorlat folyt a területen és az ott részt vevő amerikai katonák egy gombászó idős nénibe botlottak, aki kedvesen megkínálta őket a szedett gombákkal. El tudom képzelni a reakciókat :D

Mindettől függetlenül a terület nagyon nagyon szép és megéri körbesétálni, csak vigyázzon az ember merre megy. :)

Szép hetet mindenkinek!

És természetesen a képeket itt találjátok: https://plus.google.com/photos/115775645018069775670/albums?banner=pwa

Sziasztok,

Legelőször is egy linket szeretnék megosztani veletek, amin minden a posztokhoz kapcsolódó fényképet megtaláltok. Természetesen, a képek folyamatosan frissülni fognak. Legelőször egy kis ízelítő Rigából: https://picasaweb.google.com/115775645018069775670 

Ismét eltelt egy nap és végre napfénynél is láthattam Rigát. Gyönyörű város, tudom, hogy csak ismétlem önmagam, de szerintem ez a város, különösen az óvárosi része lehengerlő. Az egyik magyar cserediákkal, Szűcs Virággal karöltve fedezhettem fel Rigát. 

Délelőtt találkoztunk Virággal egy jól beazonosítható helyen, a Szabadság emlékműnél. Az emlékmű egy elég központi helyen áll, így jó kiindulási pont akárhova a városban. Ez a szobor 42,7 m magas és lettországi a a függetlenség és szabadság küzdelmét szimbolizálja. A szobor tetején egy női alak áll aki a kezei között 3 csillagot tart, ezek a csillagok az ország 3 történelmi területét szimbolizálják.

Végre irányt vettünk az óváros felé. Az egész városrészt az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította 2007-ben. Az óváros hangulata számomra magával ragadó volt. Keszekusza kis utcák szebbnél szebb, egymás mellett szorosan ácsorgó házikókkal. Az volt az érzésem, mintha tényleg kicsit visszacsöppentem volna a múltba. Sétálgattunk fel, alá a macskaköves utcákon és nézegettük a házakat, az azokban megbúvó kicsi boltokat. Rengeteg helyen kapható borostyán, mint azt később megtudtam a balti tenger partján rengeteg borostyánt bányásznak, így az jelképévé vált egész Lettországnak. Ami az én megfigyelésem volt, hogy igyekeznek minél több épületet helyrehozni, így rengeteg renoválásba lehet belebotlani az utcákon, ami engem speciel jó érzéssel töltött el, hisz egyre csak szebb és szebb lesz ez a város. A kicsi utcák néha nagyobb terekbe torkollnak, ahol általában templomot találunk, amik hát, nem csúnyák :). Engem csupán egyvalami zavart, mégpedig, hogy az autósokat beengedik a városrészbe így néha az orrom alatt egy két szitokszót elmorzsolva lépkedtem arrébb az autók útjából. 

Az óváros után kisétáltunk Lettország legnagyobb folyójának (Daugava) partjára. A folyó egyébként ketté szeli Rigát, így szép kilátás nyílt a másik parton található nemzeti könyvtárra (ami szerintem úgy néz ki mint egy óceánjáró) és pár igen modern épületre.

Kis szusszanás után megint úton voltunk a belváros felé, ahol megnéztünk egy parkot Riga közepén. Nekem a park romantikus hangulatot idézet és egyből Párizs ugrott be róla, bár ott még soha nem jártam, de valahogy ilyennek képzelem. Apró folyócska a közepén, ami a Daugavából ered és oda is folyik vissza, kacskaringós utacskák, hidak szerelemlakatokkal és utcazenészek. Ebben a parkban található a nemzeti opera is (nagy, moder, fehér épület) és egyébként a kis folyócskán akár hajókázni is lehet. 

Utolsó állomásunk egy hatalmas ortodox templom volt. Mivel Lettország népességének nagy százaléka orosz így rengeteg ortodox templom is található az országban, de ha jól tudom ahol mi voltunk, az a legnagyobb. Sajnos a templomban nem készíthettünk fényképeket, de elmondhatom, hogy engem lenyűgözött. Gazdagon díszített a belseje és nagyon szép fa faragványok is vannak, valamint nekem nagyon tetszettek a bent található ikonok. A templomban nincsenek padok vagy székek, mert ahogy azt megtudtam az ortodox vallásúak nem ülnek le imádságuk közben. A templomot bent egyébként valamilyen fura szag lengte be, én ezt a szagot a több száz gyertyának tulajdonítottam, amit a hívők az imáik után gyújtanak egy- egy ikonkép előtt. Egyébként mielőtt a nők belépnének a templomba, kendővel kell letakarniuk a fejüket és szigorúbb helyeken még egy hosszú szoknyaszerűséget is fel kell venniük.

A nap végén Virág nem kis meglepetéssel szolgált nekem. Elvitt egy teljesen magyar boltba, ahol tényleg majdnem minden, Magyarországra jellemző dolgot meg lehet venni a bortól egészen a gulyáskrémig. Egyébként itt enni is lehet, minden nap más menüvel szolgálnak, amikor mi ott voltunk éppen halászlé volt. Ennek megörülve és a hosszú nap után koccintottunk is egyet egy pohár magyar bor felett és átbeszéltük a látottakat.

Összességében élményekkel teli napot zártunk és meggyőződéssel mondhatom, ékszerdobozra leltem!