Sziasztok,

Ahogy már említettem, november 5.-én indult meg a nagy utazásom. Még a reptérre tartva azon gondolkoztam az autóba, hogy mit is tudok erről az országról, lássuk csak....Riga, volt orosz terület, a középső balti állam, pici ország még hozzánk mérve is... na igen ez nem túl sok, de így érdekes a dolog, nem? :)

Az Air Baltic légitársaság közvetlen járatával utaztam és az utam kb. 2 óra volt. Ahogy a lenti képen is láthatjátok, ilyen kicsi géppel indultunk útnak magyar idő szerint 3-kor. A repülőút teljesen rendben volt és természetesen a felhők felett mindig kék az ég. Mire földet értem Rigában, Lettország fővárosában már sötét volt.

A reptéren már várt az AFS szervezet egy munkatársa, aki nem mellesleg pár hétig a vendéglátóm is lesz.A szervezet egyébként családoknál szállásolja el mind a diákjait, mind pedig az irodában dolgozó önkénteseit. Ez mindenképpen egy érdekes dolog, hisz minden részletében megismerhetem egy család életét és én is letté válhatok egy kis időre. 

A csomagok kocsiba való betuszkolása után már robogtunk is keresztül egész Rigán egy nem olyan messze található faluba, ahol a következő hetekben lakni fogok. Sajnos ekkor a városból még nem sokat láttam, viszont amit megállapítottam, hogy vannak a magyar utaknál rosszabbak :). A kb. fél órás autókázás alatt megtudtam, hogy Silva-nak (a vendéglátó anyuka neve) 2 lánya van, akik alig várják megérkezésem és már 2 hete csak azt kérdezgetik otthon, hogy mit hogy mondanak angolul. Az idősebbik lányka, Emīlija 8 éves, a fiatalabbik Lea 5 éves. Első vacsorám családi hangulatban telt egyszerű méegis nagyszerű zöldséglevessel, amit az apuka Dāvids készített. A kislányok félve pillantgattak rám és próbálgatták angoljukat, több kevesebb sikerrel.

A település, ahol jelenleg is lakom Vangaži egy picike falu, amely még a Szovjetunió ideje alatt épült főként egy hatalmas gyár munkásai számára. Az épületek tényleg az orosz időket tükrözik, bár látható a gyors ütemű fejlődés és megújulás. A település nagyobb számban orosz anyanyelű, azt hiszem itt tényleg mondhatjuk, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Egyébként nagyon barátságos kis falucska, példának okáért itt soha nem zárja senki az ajtót. Abszolút nem félnek betöréstől, rablástól.

A legelső hatalmas meglepetés következő reggel ért, amikor is kaptam kávét. Itt a kávézásnak rendkívül nagy hagyománya van, na de nem is akárhogyan. Sejtelmes mosollyal figyelték reakciómat a következőre: Az elém tett üres bögrébe beleszórták a natúr, fekete, őrölt kávét, majd ezt leforrázták. Mit mondjak én tátott szájjal néztem. Azt gondoltam magamban, hogy ez csakis vicc lehet, de nem az! Miután hangot adtam értetlenségemnek elmagyarázták, hogy ez most az igazi lett style. Várunk pár percet, hogy a kávé leülepedjen a bögre aljára, majd a tetején maradt zaccot arrább fújkálva már lehet is inni...Voilá! Tudatlanságomból fakadóan, hogy a végén 1 kortynyi kávét mindig ott hagyunk, jó nagyot nyeltem a zaccból is de sebaj energia az is. :D

Reggeli után, bebuszoztunk Rigába, az irodába. Ez az út kb. 40 percet vesz igénybe, tehát egy Szeged-Makó távolság nagyjából. Az iroda csini és otthonos. Megismerkedhettem minden ott dolgozóval (ígérem nemsokára képet is mutatok, de bevallom még nem csináltam.) és kiderült mi is lesz a pontos feladatom. Az AFS keretein belül iskolai előadásokat készítek, minden segítséget megadok az önkénteseknek és cserediákoknak, Magyarország kampányt folytatok és egyébként éppen amit rám bíznak. Mit mondhatnék, testhezálló feladatnak érzem mindezt.

Az irodában eltöltött idő után, ismét csak sötétben láthattam Rigát, annak is az óvárosi részét. Gyönyörű! Mindenkinek határozottan üzenem, hogy ha egyszer teheti akkor látogassa meg ezt a kis ékszerdobozt.A lenti képen az óváros egyik szerintem legszebb épülete van. Az óváros csupa csupa ilyen szebbnél szebb épületekből áll. Az esti séta után véget is ért a nap.

Sziasztok!

Kezdetnek szeretnék egy kis előzmény megosztani veletek, hogy is jutottam el ide, Lettországba. Középiskolásként már egyszer volt szerencsém 1 évet külföldön tölteni az AFS Magyarország segítségével, Finnországban. Az AFS egy cserediákokkal foglalkozó nonprofit szervezet, középiskolás diákokat küldenek a világ szinte bármely pontjára és ugyanígy Magyarországra is fogadnak kalandvágyó cserediákokat. Az életemben meghatározó szerepet töltött be a cserediákként eltöltött idő Finnországban. Így az alap diploma megszerzése után úgy döntöttem még egyszer részese akarok lenni ennek a hihetetlen élménynek. Ismét az AFS segítségével jelentkeztem egy EVS(Európai Önkéntes Szolgálat) nevű programra. A hosszú papírmunka és egyeztetések után végül november 5.-én elindulhattam ebbe a kis balti államba.

 Bár nem utaztam túl messze, hisz a repülőút is csupán 2 órába telt és még mindig Európában vagyok, mégis úgy érzem egy teljesen más világba csöppentem. Ebben a kis blogban szeretném veletek megosztani élményeimet, tapasztalataimat, hogy megismerhessétek Lettországot.Ki tudja, talán más is kedvet fog kapni egy kis utazásra. Remélem sok ember számára érdekes és hasznos írásokkal szolgálhatok majd. Szívesen fogadok bármilyen kérdést, igyekszem mindenre válaszolni!

Čau!